Katalizátor-projekt / Művészetet mindenkinek – Nyilvános pályázat
A tranzit.hu évről évre újradefiniált Katalizátor díja az elmúlt időszakban (2014, 2015) díjból pályázattá alakult. Az idei pályázat célja, hogy előmozdítsa azt a folyamatot, amely során a kortárs (képző)művészet mint a kritikai gondolkodás és tanulás egy formája új közegekbe és területekre jut el, ezért a kiírás az utazókiállítás műfajából indul ki. A Katalizátor-projekt pályázatára olyan projektterveket, vagy már megvalósult, de a továbbiakban is folytatható projekteket várunk, amelyek az alábbi szempontok szerint gondolják újra a népművelési, illetve közművelődési gyakorlatból ismert formát, az utazókiállítást, valamint különös gondot fordítanak a képzőművészeti alkotások megértésének elősegítésére, a művészeti üzenet célba juttatására. Tovább...
Mr. Zack:
Milyen érdekes! (2016.03.23. 20:51)Utazó Padok
Mr. Zack:
Bár még versenyben vagyunk, és konkurens koncepcióról van szó, de nagyon remélem hogy KTHM projekt... (2016.03.23. 20:50)Köztes Terek Hordozható Múzeuma
A Szabad Művészek kortárs képzőművészek csoportja, akik 2013 eleje óta következetesen és kitartóan nyilvános akciókkal foglaltak állást a Magyar Művészeti Akadémia indokolatlan hatalmi térnyerésével szemben. Először fordult elő, hogy kortárs képzőművészek, aktivista közösséget alkotva, gyakran saját addigi művészeti praxisukat háttérbe szorítva, a művészeti intézményrendszer demokratikus működése mellett foglaltak állást.
A Kaposvári Egyetemen három éve működő komplex tehetségnevelő program zenei projektjének ismertetése:
A programra a város két leghátrányosabb helyzetű tagiskolájából járnak halmozottan hátrányos helyzetű 3-6. osztályos gyermekek. A projekt különlegessége, hogy elsősorban nem zenei tehetséggondozást foglal magában, továbbá, hogy helyszíne egy felsőoktatási intézmény, folyamatában egyetemi oktató és hallgatók vesznek részt önkéntesként. E zenei tehetségsegítés általam megfogalmazott feladata egyrészt a gyermekek zenei adottságainak támogatása és erősítése, másrészt annak biztosítása és hangsúlyozása, hogy a zenei nevelésben rejlő személyiségfejlesztő hatások segítő tényezőként, katalizátorként szolgáljanak a tehetséges gyermek egész személyiségének komplex fejlesztésében, ezáltal pl. a matematikai/nyelvi tehetségfejlesztés hatékonyságának növelésében.
A két éve működő önszerveződő női közösség az egyetlen hely Magyarországon ahol a szülői szerepről radikálisan gyerekszempontú tudást lehet megismerni és elsajátítani. Mindezt oly módon, hogy a biztonságos és támogató női közeg tisztában van a társadalom áldozathibáztató normáival, azaz védettséget biztosít a gyakran elviselhetetlenül nehéz anyaszerep tematizálására, eszközöket és konkrét segítséget nyújt az igazságos, erőszakmentes szülő-gyerek viszony kialakításához. Az anyaságot érintő patriarchális szemlélet helyett új értékrendszert, szolidaritást és használható jó gyakorlatokat dolgoz ki és ad át tagjai számára. A közösség külső szem számára szokatlan egyik sajátossága, hogy gyerektelen nők is tagjai lehetnek a csoportnak, mely szintén hidat teremt a női szolidaritás kölcsönös és hétköznapi megtapasztalásához.
A rendszerváltás óta elsőként megrendezett rendezvény célja egyfelől, hogy a politikusokat megszólítsa és számonkérhetővé tegye a nők és férfiak társadalmi egyenlősége mint demokratikus érték képviselete kapcsán, másfelől, hogy mobilizálja Magyarországon a nők és férfiak társadalmi egyenlősége témájában aktív civileket. Inspirációt a 2009 óta évente megrendezésre kerülő Lengyel Nőkongresszus (Kongres Kobiet) sikere adta: a nagy nyilvánosság és médiafigyelem, a nők mobilizációja az ország minden területéről, valamint a jogi és közpolitikai változások, amiket a mozgalom generált.
A KLIT az első közösségi/kulturális hely Magyarországon, mely a feminista queer aktivizmus számára biztosít folyamatos láthatóságot. A 2011-ben alapított kis intézmény a normatív gondolkodás (ezen belül is az LGBT mozgalom) kritikája. Célja, hogy teret adjon a queer láthatóságnak a homonormatív értékek ellenében.
A hagyomány, a régi kézműves technikák őrzése és tovább adása hozzá tartozik a tárgyalkotó ember mindennapjaihoz. Az elődök tudását fejlesztjük és adjuk tovább az utánunk jövő nemzedéknek. Saját alkotásaink hordozzák a múltat, közelebb hozva azt a mai kor emberéhez. Ismerjük meg tehát saját mesterségünk múltját és jelenét, hogy legyen jövője! Ennek szellemében rendezi meg a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesülete minden évben „Nemzetközi csipkekiállítás és konferencia Palócföldön” elnevezésű találkozóját, ahol a konferencia előadásai, a gyakorlati műhelymunka és a kiállítás együtt alkot szerves egységet.
2013 több okból is kiemelkedően fontos év volt a Sirály életében. Ebben az évben vált ugyanis néhány hónapra a demokratikus szerveződések és az ellenzéki mozgás központi (ha nem elsődleges) színterévé a klub. Itt szerveződött meg az ominózus székházfoglalás, folyamatosan itt fórumozott a Hallgatói Hálózat – akik a helyettes államtitkárral is lebonyolítottak egy vitát a pincében –, állandó vendégek voltak az újonnan szervezett demokratikus-rendszerellenes pártok emblematikus figurái. A félillegális állapotok, a rendszer-ellenes aura ekkoriban szinte permanensen zajló, több száz fős bulik színterévé varázsolta a Sirályt, olyan eltéveszthetetlenül underground nyüzsgéssel töltve be a helyet, amit aki ott volt, bizonyára sokáig nem fog tudni feledni. Márpedig aki csak tehette: ott volt.
A hiányzó padtárs társadalmi színházi programot társadalomkutatók (Anblokk, Parforum), drámatanárok (Káva) és amatőr roma színészek hozták létre 2012-ben, és mutatták be eddig 16 alkalommal középiskolai osztályoknak. Ez a színház nem színház. Inkább művészeti beavatkozás, amely a társadalomtudományi kutatás és a részvételi színház formáit használva közös gondolkodásra, a másként gondolkodás közös terének kialakítására törekszik. A program egyetlen témára összpontosít: a magyar oktatási rendszer visszásságaival, annak a társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó és megerősítő szelekciós mechanizmusaival foglalkozik.
Csipkekészítéssel foglalkozom, ezen belül megtanultam a Hunnia csipke készítését, melyet már csak a csipke kitalálójának az örököse ismert. A Magyar Csipkekészítők Egyesületének tagjait oktattam több tanfolyamon a Hunnia csipke készítésére. Általános iskolásoknak és felnőtteknek vert csipke készítést oktatok, hogy ha a tudásuk már elegendő, akkor a Hunnia csipkével is meg tudjam Őket ismertetni.
A székelyudvarhelyi Albert Schweitzer Alapítvány kezdeményezésére létrehozott teljes mértékben önkéntes alapon működő A város és a lakói projekt célja az előítéletek megszüntetése, a Budvár Szociális Központ hajléktalanszállójában élők társadalomba történő reintegrációja. Mivel a hajléktalanok helyzetét érintő kérdések a társadalom egészére kiterjednek, többek között a színház eszközeit felhasználva, minden olyan közeget megszólítunk, amelynek közvetlen vagy közvetett módon kapcsolata van ezzel a jelenséggel. Eseménysorozataink különböző művészeti ágak és társadalomtudományok segítségével bárki számára elérhető találkozásokat teremtenek, ahol olyan problémákat fogalmazunk meg, amelyek felismerése az egész helyi közösség javát szolgálja.
15 éve foglalkozom csipkekészítéssel és kutatom a régi tecnikákat. A régi csipkekészítő területeken próbálom ezt az elfeledett kézművességet, feltámasztani. 2001-2007 között Torockón Semsey Ágnessel közösen tanítottuk a csipkeverést gyerekeknek és felnőtteknek, valamint felmértük a helyi viselet még meglévő darabjait. 2002-től Nemeshanyban tanítom a "Nemeshanyi varrott csipke" készítését. Ma már elmondhatom, hogy sikerült feltámasztani és tovább adni, ha szűk körben is, ezt a feledésbe merült technikát. S. Tóth Mária régi rajzai újra életre kelnek a szorgos női kezek alatt, megőrizve a hagyományt a jelen és a jövő számára.
20 forintos operett 2012 óta hajózik Óriásmókusával, vándorló utcaegyetemével és nomád hírcsatornáival a Nyolcadik Tengeren, Budapest 8. kerületében. Az egyre bővülő analóg hálózat tavaly ideiglenesen kitelepült Lipcsébe is, és a két ország között megnyitotta a gondolatok és felfedezések paprikaporos, virágzó cserekereskedelmét.
A munka fogalmának újraértelmezése foglalkoztat. A jelenlegi nehéz munakaerőpiaci helyzetben van aki évekig vár és keres, míg a munkahelyüket megtartók általában sok ember munkáját végzik el egy személyben. A megkérdezett munkanélküliek többsége helyzetét kilátástalannak látja, és emiatt gyakran cselekvésképtelenné is válik, nem látja, hogyan javíthatna helyzetén.
Egy hónapos kísérlet során budapesti közterületeken gyűjtöttem fogyasztható növényeket (gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, gyógy- és fűszernövényeket), és vizsgáltam, hogy ezzel a típusú munkával eltöltött idő, milyen/mennyi értéket teremt, nevezhető e munkának?
A Nem Privát Színház egy önszerveződő partizán-pedagógia, mely a színházi nevelés eszközeit aktualizálva teremt fórumokat a strukturális erőszakkal szembeni stratégiák közös kikísérletezésére.
A társadalom az erőszak intim kapcsolatokon belül megjelenő formáit gyakran magánügyként kezeli. A Nem Privát Színház tagjai ezzel szemben azt gondolják, hogy egy egész társadalmat érintő, strukturális problémával állunk szemben, melyet elsősorban a nem privát szférából kiindulva érdemes vizsgálni. Ebből következik a csoport neve: Nem Privát Színház. A család és a személyközi történések fragmentumait és jelenét foglalják darabokká és alakítják aktuális közönségük (vélt vagy valós) problémáihoz. Keresik a választási lehetőségeket, a használható életstratégiákat, és túlélési technikákat fejlesztenek egymásnak.
A Város Mindenkié csoport 2009 augusztusában alakult olyan hajléktalan emberek és szövetségeseik részvételével, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. A csoport célja, hogy lehetőséget teremtsen a hajléktalan embereknek arra, hogy kiálljanak saját méltóságukért és küzdjenek a lakhatáshoz való jogért. Ezért a szervezet minden tevékenységében a hajléktalan emberek vezető szerepet játszanak. A csoport mindemellett az elmúlt év kultúrpolitikai csatározásaiban is szerepet vállalt a kortárs művészetet pártfogolók oldalán, módszertani javaslatokkal ellátva a művészet autonómiájáért küzdő aktivista csoportokat.
A Káva magas szakmai színvonalon, elismerten működő, hazai és nemzetközi programokat bonyolító színházi és drámapedagógiai műhely. Fő tevékenységünk színházi nevelési (Theatre in Education – TIE) előadások készítése és rendszeres megvalósítása általános és középiskolai csoportoknak, ugyanakkor elkötelezettek vagyunk drámaprogramok és hosszabb távú drámaprojektek megvalósításában is. Az ország különböző pontjain főként 7-18 éves, sok esetben hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok csoportjaival dolgozunk, de kísérleti előadásokat felnőttek számára is létrehozunk. Programjaink során magas esztétikai minőségre és a tanulási formák komplex alkalmazására törekszünk. Nagy hangsúlyt fektetünk a hazai és a nemzetközi szakmai együttműködésekre és a disszeminációra: könyveket és filmeket adunk ki a munkánkról, workshopokat, képzéseket, konferenciákat is szervezünk a bennünket érintő témákban.
A Káva Kulturális Műhely 15 éve elkötelezetten foglalkozik a fiatalok, elsősorban a középiskolások társadalmi kérdésekre való érzékenyítésével. A Krétakör és az Anblokk együttműködések folytatásaként fejlesztettek ki 2013-ban négy olyan középiskolásoknak szóló darabot, amelyek a magyar történelem meghatározó traumatikus eseményeire és azok jelenbeli hatásaira reflektálnak. A diákok részvételére épülő darabok azt a munkát végzik el, ami az oktatási rendszerből hiányzik: a diákokat saját társadalmi felelősségükre ébresztik rá, arra, hogy amíg egyénenként nem nézünk szembe kollektív felelősségünkkel, nem építhetünk jövőt. A darabokat tavaly decemberben egy kétnapos szimpóziumon keretében felnőtt közönségnek is megmutatták, ezáltal a módszert mások számára is hozzáférhetővé tették.
Az Átlátás 2.0 a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának második alkalommal megrendezésre kerülő, tehetséggondozó projektje. A program célja, hogy a résztvevő fiatal alkotókat és pályakezdő kurátorokat professzionális szakmai lehetőségekhez juttassa és inspirálja a fotó médiumáról és a társadalmi felelősségvállalásáról való gondolkodásra.
Szabad Művészek olyan művészeti egyetemi hallgatók és oktatók, művészek, művészettörténészek, esztéták, kurátorok és civilek szabad csoportosulása, akik a magyar kultúra függetlenségének és szabadságának helyreállítását követelik (statement itt). (NEMMA)
A még mindig igen fiatal PanoDráma profilja az eredeti elképzeléshez képest az utóbbi két és fél évben valamelyest módosult. Megmaradt ugyan tevékenységének nemzetközi jellege, ám ugyanakkor a 2010-es év legelejétől kezdve az a fajta társadalmi-politikai színház került fókuszába, melyet meghatározó történelmi korszakokban épp olyan megkerülhetetlennek érzett a német 68-as nemzedék (Peter Weiss Vizsgálat című, a frankfurti Auschwitz-perből írt dokumentumdrámáját egyszerre 14 német színpadon mutatták be az 1965-ös ősbemutatón), mint a Haider-vezette Szabadságpárt Ausztriájában a Nobel-díjas Elfriede Jelinek (akinek első hazai bemutatóját a PanoDráma produkciójában láthatta a Trafó közönsége 2010-ben az ausztriai rasszista cigánygyilkosságokról Kézimunka címen, és akinek három napos teltházas fesztivált is szenteltünk ugyanabban az évben "Jelinikkel a rasszizmus ellen" tematikával) vagy ma többek között a moszkvai dokumentarista teatr.doc, a nálunk is gyakran látható Gianina Carbonariu, vagy a "hétköznapok szakértőivel" színpadra lépő, világhírű Rimini Protokoll.(PanoDráma)
2011-ben három hetet töltöttem Kínában, ezt követően négy és fél hónapot Atlantában. Kína egyik – szerencsére ma már UNESCO védettség alatt álló – kisvárosában láttam több helyütt is az „ősök csarnokában” nagy írásjelekkel kiírt mondatot: 'A család tagjai szeretik, tisztelik, elfogadják egymást és az őseiket.' Ez az egyszerű mondat több ezer évig jelentette a kínai társadalom alapját.
Atlantai tartózkodásom alatt minden nap összegyűjtöttem az általam elfogyasztott élelmiszerek csomagolóanyagát, és ezeket apró darabokra vágva, a darabokat összevarrva állítottam össze a fenti kínai mondatot jelentő írásjeleket. Nap mint nap varrtam az aznapi atlantai hulladékból a kínai jelek egy-egy darabkáját, amíg végül megszületett a teljes mondat. Az így elkészült kínai írásjeleket hazatértem után három nagyméretű, saját magam készítette papírlapra varrtam fel. Egymás mellé helyezve a három lapot kapjuk meg a kínai mondatot.