2013 több okból is kiemelkedően fontos év volt a Sirály életében. Ebben az évben vált ugyanis néhány hónapra a demokratikus szerveződések és az ellenzéki mozgás központi (ha nem elsődleges) színterévé a klub. Itt szerveződött meg az ominózus székházfoglalás, folyamatosan itt fórumozott a Hallgatói Hálózat – akik a helyettes államtitkárral is lebonyolítottak egy vitát a pincében –, állandó vendégek voltak az újonnan szervezett demokratikus-rendszerellenes pártok emblematikus figurái. A félillegális állapotok, a rendszer-ellenes aura ekkoriban szinte permanensen zajló, több száz fős bulik színterévé varázsolta a Sirályt, olyan eltéveszthetetlenül underground nyüzsgéssel töltve be a helyet, amit aki ott volt, bizonyára sokáig nem fog tudni feledni. Márpedig aki csak tehette: ott volt.
Sirály a bezárás előtt | © facebook
Egészen az elkerülhetetlen vég pillanatáig, amikor is a hatalom emberei nem tűrvén tovább az 'ellenzéki sasfészket' megpróbálták lelőni a bulit. Ezekre a napokra pedig már a 'Sirály Ostroma' néven elhíresült epizódként emlékezhet vissza nagyérdemű, a helyet bitorló fiatalok nem szívesen mondtak le ugyanis az általuk szervesen alakított, becsületkasszával, önszerveződő és bázisdemokratikus alapon működő második otthonukról.
Végül a nehezen védhető jogi helyzet és egyéb megfontolások okán, napokig tartó nyílt fórumsorozat eredményeként született meg a döntés: a jelenlévők békésen átadták az önkormányzati tulajdonban lévő helyet. Nem tudni, azóta mi zajlik a bedeszkázott falak között, állandó biztonsági őr jelenlétében a kivilágított helységben, de a leglelkesebb szervezők heti fórumok keretében keresik annak a lehetőségét, hogy a Sirályban rejlő kapacitást és nívót valamilyen módon ismét a közösség szolgálatába állíthassák. Szerintem, ha volt hely 2013-ban ahol ennyire összejött a civil közélet és a művészeti színtér, akkor az a Sirály volt. Nem csak jelen lenni jártunk oda, de tenni valamit. Aki ott volt, egytől-egyik csinálni szeretett volna valamit, és többnyire csinált is. Katalizátor voltát mi sem igazolja jobban, mint a bezárás hirtelen lesújtó hatalmi aktusa.
Színház volt és művész-kocsma, turistalátványosság és exkluzív értelmiségi gyűjtőpont, készült itt kortárs dráma, slam költészet, zenekarok jöttek létre, és hullottak darabokra falai között, otthont adott mozinak, műhely-beszélgetésnek, nyitott fórumoknak vagy éppen tüntetések előkészületeinek – illetve magának a tüntetésnek egyaránt. Innen szerveződött a Marom és Bánkitó Fesztivál. Biciklis futárok és költők, politikusok és civilek, vallásos zsidók és materialista értelmiségiek alkotta utópisztikus elegy keveredhetett a kultikus térben. A működtető brigád csakúgy, mint a törzsközönség, bár magját és létszámát tekintve stabilnak volt mondható, mégis folyamatosan fluktuált.
További linkek:
https://www.facebook.com/srly50
http://hvg.hu/kultura/20130323_Bekoltoztek_a_Siralyba_hetfon_lehet_targy
http://index.hu/kultur/2012/05/10/bezartak_a_kiraly_utcai_siralyt/