Négy olyan nyugdíjas klubba utaztatunk el két képzőművészt prominens műveikkel, valamint egy moderátort, ahova kortárs képzőművészeti események ritkán, vagy soha nem jutnak el. A találkozó minden helyszínen beszélgetéssel kezdődik, ahol a klubtagok a kortárs képzőművészettel kapcsolatos gondolataikról, előfeltevéseikről cserélnek véleményt, amelyre építve a beszélgetésvezető egy fogalomtisztázó, áttekintő párbeszédet indít el, nagy hangsúlyt fektetve a befogadhatóság, kódolhatóság kérdéskörére. Később a két meghívott művész mutatja be műveiket, reflektálva a már elhangzott kérdésekre. A négy találkozó után mindegyik nyugdíjas csoport elutazik a fővárosi Ludwig Múzeum egy kiállítására. Ezután a moderátor újabb foglalkozást tart a klubtagoknak, ahol azok élményeiket, tapasztalataikat osztják meg egymással a kiállításról és foglalkozásokról, hogy ezek hogyan árnyalták, esetleg változtatták meg, vagy adtak új perspektívát számukra a kortárs képzőművészetekről, illetve felmerülő igény esetén alkotói tevékenységet biztosítunk számukra, ahol kipróbálhatják a kollázs technikát.
Célunk az átjárás biztosítása a kortárs képzőművészetek befogadásához az idősebb generáció számára. További célunk a bemutatkozási lehetőség megteremtése fiatal művészek részére, akiknek a projekt arra is alkalmat ad, hogy a verbalizáció által elmélyítsék a kritikai gondolkodásukat az alkotásaikkal szemben, ezzel katalizálva későbbi munkásságukat.
“Ilyet az unokám is tudna”- a kortárs képzőművészetek befogadása és kódolása az idősebb generáció körében
2016.03.23. 10:40 |
Katalizátor-projekt 2015-ös pályázatok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
