Katalizátor-díj

A Vándorló Konyha hazai városok kisebb / rendhagyó terein, helyszínein (önszerveződő közösségi terek közelében nyilvános terek, találkozási pontok) eseményszerűen ­később akár időszakosan megvalósuló, könnyen összeállítható, látványon ­amolyan “pop­up” ­ főző és étkező helyszín, mely egy vacsora keretében­ a közös evés ősi élményén és erején keresztül ­hozza egymáshoz közelebb a távolabbi városok lakóit, közösségeit, annak szereplőit, városról­ városra vándorolva. E pályázat keretében öt várost látogatna meg a Vándorló Konyha. Pécsi indulás után Budapesten keresztül, Eger, Debrecen, majd végül Miskolc városát, annak befogadó helyszíneit.
A délutáni órákban megkezdődő főzés a “kőleves” logikáját követi, azaz a készülő étel (ételek) hozzávalóit a városlakók, az eseményre érkezők hozzák magukkal. A vándorló konyha viszont minden más, a főzéshez, sütéshez, az elkészült étel kulturált elfogyasztásához szükséges ­eszközt biztosít. Az elkészült étel utolsó adagja ­ természetesen szakszerűen tárolva és szállítva ­a következő állomás “kőlevesének” alapja, azaz amolyan “ezeréves” leves. (Szaknyelven: “mesterleves”, de az ezeréves leves is egy létező kínai hagyomány, mely szerint a családban elkészült levesből mindig hagynak annyit, amennyivel a következő leves “elindítható”, így vándorol a leves eszenciája, szelleme generációról ­generációra. A Szabadkikötőt alkotó formális, illetve informális baráti társaság ezt a “hagyományt” vette át nyári közös tábori főzésein egy amerikai vándor­szakácstól, Tim Nugent­Head­től, aki jelenleg Budapesten él és zenél).