A 
Csakoda a kezdetektől fogva az önkormányzati fenntartású, és a főleg Budapestre koncentrálódó kortárs művészet által elhanyagolt vidéki intézményrendszer újrafelfedezésén fáradozik. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy létezik egy, az egész országot behálózó projekt terem-rendszer, a művelődési házak hálózata, amelyre rákapcsolódva a legeldugottabnak tűnő vidéki település közönségéhez is eljuttathatóak a kortárs művészeti törekvések. Jelmondatunk: intézményújrahasznosítás mint intézménykritika!
A Katalizátor projekt keretén belül folytatnánk az évekkel ezelőtt megkezdett programunkat, ám ezúttal olyan művelődési házakra koncentrálnánk, amik a szocializmus előtt épültek civil kezdeményezésre, illetve már meglévő - leggyakrabban munkások kezdeményezésére létrejött - önképzőkörök számára építtették munkaadóik. A helyszín-választásunkkal azok előtt tisztelegnénk, akik, akár 100 évvel előttünk, a saját kulturális szükségleteik kielégítésére közösségeket illetve közösségi tereket hoztak létre; továbbá nem titkolt célunk az, hogy a művházakkal kapcsolatos közvélekedést - “a szocialista kultúrpolitika képződményei” - kissé árnyaljuk.
Azáltal, hogy megidézzük, sajátos módon interpretáljuk a művelődési házak alapításának korát, felmutatjuk azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek életre hívták ezeket a közösségi tereket, mindhárom közvetlenül résztvevő csoport számára lehetőséget kínálunk arra, hogy a jelenre vetítsék a tanulságokat - egy olyan jelenre, amelyben a lokális civil szerveződések, az autonóm kulturális színterek egy centralizált kulturális erőtérhez képest kell, hogy kialakuljanak.
