Ámos Imre és a XX.század, kiállítás, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga | © asztali.lutheran.hu
Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány 2012. decemberétől 2013. novemberéig öt helyszínen /Szentendre, Régi Művésztelepi Galéria; Dunaszedahely, Kortárs Magyar Galéria; Pécs, Városi Galéria; Berlin, Collegium Hungaricum; Budapest, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga/ mutatta be a kortárs művészet Ámos Imre életére és a holokausztra reflektáló összművészeti kiállítást. A kiállításból a Corvina Kiadó és a Luther Kiadó gondozásában album is készült.
A kiállítás koncepciója:
Ámos Imre életművéből kiindulva kortárs reflexiókat bemutatni, továbbá az életműből és élettörténetből adódó, a huszadik századra és jelenünkre irányuló kérdéseket feltenni.
Ámos Imre festőművész életútja szorosan összefügg a huszadik századdal, a holokauszt érthetetlenségével, az európai etika megingásával. (...) A kiállításra kortárs írókat, szobrászokat, festőművészeket és zeneszerzőket szólítottunk meg, hogy az európai etika huszadik században kialakult értelmetlen hiányára reflektáljanak. Meglátásunk: egy zsidó-keresztény párbeszéden alapuló, a kortárs művészeti életet megszólító kezdeményezés kiállítás formájában való életre hívása. (asztali.lutheran.hu)
A kiállítás a szervezők szerint lehetőséget teremtett nemcsak a különböző művészeti ágakban, hanem a művészeti ágakon belül meglévő különbözőségek fölé egy olyan normát helyezni, ami által széleskörű művészeti és egyházi összefogás jöhetett létre. A több mint 35 ezer látogatót számláló kiállítássorozat az ember értékére, a másik elfogadására és a közös gondolkodásra/felszólalásra adott lehetőséget. A szervezők a kiállítás szellemiségét kiáltványban fogalmazták meg.
KIÁLTVÁNY
1. Az élet tisztelete alapvető, mindenkit megillető és mindenkit a másik tiszteletben tartására kötelező érték.
2. Az európai etika a XX. században sérült; helyreállítása megtörténhet a zsidó-keresztény kultúrára alapozva.
3. Az emberi kreáció magában hordja az egymásért, az emberért és a természetért való felelősségvállalást. A visszaélésektől elzárkózik, az igazságnak ad helyet.
4. Az emberi kultúra felelőssége, hogy elutasítson mindenféle bántalmazást; az erőszakot elítéli, és békességre törekszik.
5. Az individuum nem önmagában áll; szem előtt tartja a közösséget és annak értékeit, és ezek tudatában, a jót keresve dönt.
6. A faji, nemi, származási vagy bármilyen egyéb megkülönböztetéssel szemben az egyenlőség, az egyetemes emberi értékek mellett áll ki.
7. Az egyéni, társadalmi, politikai érdekeken felül áll egy egyetemes norma, amely ezeket meghatározza. Ez a másik ember elfogadásán, az élet tiszteletén alapul.