A még mindig igen fiatal PanoDráma profilja az eredeti elképzeléshez képest az utóbbi két és fél évben valamelyest módosult. Megmaradt ugyan tevékenységének nemzetközi jellege, ám ugyanakkor a 2010-es év legelejétől kezdve az a fajta társadalmi-politikai színház került fókuszába, melyet meghatározó történelmi korszakokban épp olyan megkerülhetetlennek érzett a német 68-as nemzedék (Peter Weiss Vizsgálat című, a frankfurti Auschwitz-perből írt dokumentumdrámáját egyszerre 14 német színpadon mutatták be az 1965-ös ősbemutatón), mint a Haider-vezette Szabadságpárt Ausztriájában a Nobel-díjas Elfriede Jelinek (akinek első hazai bemutatóját a PanoDráma produkciójában láthatta a Trafó közönsége 2010-ben az ausztriai rasszista cigánygyilkosságokról Kézimunka címen, és akinek három napos teltházas fesztivált is szenteltünk ugyanabban az évben "Jelinikkel a rasszizmus ellen" tematikával) vagy ma többek között a moszkvai dokumentarista teatr.doc, a nálunk is gyakran látható Gianina Carbonariu, vagy a "hétköznapok szakértőivel" színpadra lépő, világhírű Rimini Protokoll. (PanoDráma)
Zenés tárgyalási kabaré a Jurányiban | © PanoDráma
Miért jelölöd?
A magyarországi dokuszínház meghatározó műhelye, akik kíméletlen tárgyilagossággal szembesítik az egyént fel nem vállalt társadalmi felelősségével és a társadalom szőnyeg alá söpört problémáival, mint pl az oktatási rendszer problémái (Tanulni, tanulni, tanulni), a roma-gyilkosságok elhallgatott kollektív traumája (Az igazság szolgái). Különösen fontos nálunk ennek a műfajnak az erősítése, egyrészt, mert a sajtóból is gyakran hiányzó tényeket tár fel, másrészt mert szembesíti a nézőket azzal, hogy a kultúra nem szórakoztató ipar, hanem a tudásszerzés és a vita helyszíne is.
További linkek:
http://panodramaplays.blogspot.hu/