A 
A Csili Csoport modell egy 2016 januárjától júniusig tartó kiállítássorozatot takar, melynek célja, hogy bemutassa, megismertesse, elérhetővé tegye és közel hozza a Csili Művelődési Központ közönségéhez a hazai képző- és vizuális művészetet.
A kiállítások a Csili Csoport projektet helyezik kontextusba és olyan értelmezési keretrendszert alakítanak ki, amelyben a tapasztaló megélheti a művészet és a közösség (lokalitás) egymást támogató erejét. A Csili Csoport progresszív társadalmi akció, melynek célja társadalmi, kulturális és földrajzi értelemben is formabontó kapcsolatot teremteni, átjárhatóságot biztosítani a jelenkori művészetet képviselő galériák és a lokális kultúraszervezés között.
A cél elérése érdekében, a szereplők segítségével olyan helyzetet teremtünk, melyben a művész kifejezi társadalomformáló funkcióját, felelősségét, a társadalmi tőke termelésében betöltött szerepét. A befogadás aktusa a közösségi bizalom bizonyítéka is egyben, ami a lokális közösség számára hasznos társadalmi befektetésként értelmezhető –így jelenítve meg a művészet társadalomban betöltött szerepének fontosságát.
Ez nem egyoldalú folyamat, hanem kommunikáció! A projekt a folyamat maga, ahogyan az interakció létrejön.
A kiállítások társeseményei a befogadást segítik elő, tehát azt, hogy az emberek hogyan dolgozzák fel könnyedén és örömmel az esztétikai terméket. A kommunikáció másik fontos eleme a társprogamok, amelyek a projekt lényegét adják. Nagyon fontos eleme a helyi erőforrások feltérképezése, egyenkénti megkeresése és a közös gondolkodás. Ilyen volt a megvalósult Brückner János Don’t Believe The Hype kiállításon, amikor a Közgazdasági Szakközépiskola néptánccsoportja a kiállítótérre koreografált egy előadást.
A kommunikációs csatornánkat az alapján választjuk ki, amit közösen tudjuk kivitelezni, együtt tudunk létrehozni, és mindenki számára nyitott. Ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik pop up rádió stúdiót építeni, kivitelezni, fotózni- dokumentálni (a fotóknak-dokumentációknak megjelenést biztosítunk).
„Hiszen ez a kultúra! Hogy van egy ház, ahová odamész, és ahol kapsz valamit vagy csinálsz valamit.” (Brückner János)
