A Fényújság a Negyed6Negyed7 fesztivál idején, november 27. és december 4. között zajló játék és közösségi akció volt a Rácskert dob utcai falán. A játékkal arra tettünk kísérletet, hogy az egymást nem felétlenül ismerő résztvevők megalkossák saját utcai történetüket. Kíváncsiak voltunk arra, hogy (együtt) tud-e működni egy ilyen ad hoc közösség, hogyan és mit tud létrehozni a játék keretein belül. Az esemény helyszínének megválasztásakor fontosnak tartottuk, hogy egy olyan utcai falon jöhessen létre a képregény, amelyen a játék végeztével is ottmaradhat. Szerettük volna, hogy a résztvevők olyan valódi, köztéri alkotásban vegyenek részt, amelynek tétje van, hiszen nyoma marad az utcán. Ezeket a szempontokat figyelembe véve kerülhetett végül a Fényújság a Rácskert falára.
fényújság © a Fényújság facebook-oldala
A játék kereteit annyiban határoztuk meg, hogy a képregénykockákat mi festettük fel a közel 22 m2-es felületre, illetve hogy a képregény műfajaként a klasszikus kollázs technikát jelöltük meg, ezen belül is hírlapok, újságok, magazinok, szóróanyagok, folyóiratok hangsúlyos használatát. Fontosnak tartottuk, hogy a játékban újrahasznosítással dolgozzunk, ezért is esett választásunk az utóbbiakra.
A játékot megelőzően rengeteg nyomtatott sajtóanyagot gyűjtöttünk, s egy előesemény során az ott résztvevőkkel egy induló adagnyi karaktert, szöveget, tárgyat, helyszínt ki is vágtunk. Így tehát a játék résztvevői az újságokból, plakátokról, szóróanyagokból előre kiollózott gyűjteményből is válogathattak, de maguk is vághattak ki, vagy hozhattak újabb elemeket. A kollázsképek és a hozzájuk tartozó szövegek megalkotása is a fantáziára volt bízva, szabadon kapcsolatba lehetett lépni a körülölelő képregénykockákkal, eképpen járulva hozzá a közös történethez. Ez idővel meg is történt: az eleinte sok esetben különálló karaktereket egy idő után elkezdték szöveggel, vagy egyéb elemekkel összekötni a játékosok, reagáltak, reflektáltak egymás felragasztott figuráira, alkotására.
A Fényújság lehetőséget adott a résztvevőknek arra, hogy köztéri, közös alkotásban, egy falon zajló diskurzusban vehessenek részt, hogy sajátos, alternatív módon véleményt nyilvánítsanak, alkossanak, nyomot hagyhassanak. A képregény végül egy olyan alternatív trash-valóságot tükröző felületként állt össze az urbánus környezetben, ami egy organikusan felépülő, esztétikailag, de közösségi akcióként is értelmezhető 'falregénnyé' vált. A résztvevők főleg ironikus, társadalomkritikai mozzanatokat fogalmaztak meg vizuálisan, ahol az aktuálpolitikát is gyakran érintették.