Kárász Karolina fotóművész 2013 végén indította el Fényképésznél voltam című projektjét, aminek keretében műtermi körülmények között hátrányos helyzetű gyerekekről készít, majd hívat elő a gyerekeknek fényképeket. A szegénységben élő gyerekek “fényképtelensége” foglalkoztatta Karolinát, aki az iskolai fotós üzleti álláspontját gondolta újra és elhivatott fotósként a gyermekeknek szánt gesztusra építette fel projektjét, ami a gyerekek miatt és nem pedig a mélyszegénység, a nyomor vagy a társadalmi kirekesztettség miatt szeretne figyelemfelkeltő lenni.
Fényképésznél voltam
A mélyszegénységben élő gyermekeket, általában a jólétben élők sokkolására, lelkiismeretük felébresztésére szokták felhasználni a fotográfiában. Karolina ezzel szemben a gyerekek vágyát igyekszik kielégíteni azzal, hogy műtermi körülmények között készít róluk egy fotót, amit a gyerek hazavihet, és amin ugyanolyannak láthatja magát, mint, amilyenek azok az iskolás- és óvodástársai, akiknek a szülei meg tudják fizetni az oktatási intézményekbe évente szervezett fotózást. A fotósorozat azt hangsúlyozná, hogy nincsen különbség, minden gyermek egyformán értékes, és egyformán szép, még ha nem is azonosak az érvényesülési esélyeik.
A Fényképésznél voltam projekt arra tesz kísérletet, hogy kilépjen a művészeti diskurzus hagyományaiból. A szegénység témáját gyakran olvassuk újságcikkekben, látjuk kiállításokon és akár megrázóbb képek formájában figyelemfelkeltő műsorokban. A témát rendszerint felkavaró, tényfeltáró fotók, felvételek ábrázolják. Karolina nem a megszokott módon nyúl a témához, nem a társadalom, hanem a művészek figyelmét szeretné felhívni valamire: a fiatal portréalanyok róluk készült fényképekhez való különleges kötődésére.