Katalizátor-díj

A zsűrizést azért vállaltam, mert nagyon érdekel, amit nálam fiatalabbak csinálnak, pláne amióta hozzám képest a „fiatalabbak” az abszolút és túlnyomó többség. Tetszett, hogy a díj odaítélése nem a nálunk szokásos módon zajlik, és kíváncsi vagyok, ez majd hogyan működik. A mércét illetően: nem hiszek abszolút mércékben, inkább az érzékenységben. A zsűrizés egyébként nem szokott szép munka lenni, ha azt mondjuk, a zsűror általában elefánt a porcelánboltban, akkor túl finoman fejeztük ki magunkat. De ellenállhatatlanul kíváncsi vagyok a porcelánboltra. Szóval kíváncsiságból vállaltam. 

A TÁRSADALMI ELKÖTELEZETTSÉGŰ MŰVÉSZETRŐL

Néhány elvi megállapítást szeretnék tenni, kísérletképpen és vitaalapnak. Alapvetően két kérdést kéne megnézni a társadalmi elkötelezettségű művészettel kapcsolatban:

1. Hogy áll a társadalmi elkötelezettségű művészet (továbbiakban t.e.m.) a társadalommal?
2. Hogy áll a t.e.m. a művészettel?

1. 
A t.e.m. elsősorban nem esztétikai kérdésekkel foglalkozik, hanem közvetlenül akar beavatkozni a társadalom valamelyik problematikus területén. A beavatkozás célja nem a kommunikáció megzavarása, hanem elősegítése.
A t.e.m. a politika játszmarendszerétől függetlenül keres megoldásokat társadalmi kérdésekre. Ha ez sikerül, akkor szabad, és ez a szabadság a lényeges művészeti elem a munkájában.
A t.e.m. szabadságigénye és esetleges sikerességének példája kritikus és szubverzív a politikával szemben.
Kérdés: Elvileg elutasító-e a t.e.m. a politikai élet minden oldalával szemben?

2.
A t.e.m. radikális művészeti tevékenység, amely az avantgardizmusból vezethető le, és szintén kritikus és szubverzív a hagyományos művészettel, annak piaci és kommunikációs rendszerével szemben.
A t.e.m. azonban élesen megkülönbözteti magát az avantgardista koncepciótól, amennyiben az avantgardizmus kritikájából indul ki:

az avantgardizmus folytathatatlanná vált, amennyiben integrálódott a művészet (kapitalista) gépezetébe;
az avantgardizmus szubverzív karaktere a művészeti produkció általános követelményévé vált a kortárs művészetben, és ezzel elvesztette lényegét adó szubverzív karakterét.
Az avantgárd művészet integrálódott, mert a művészeti gépezet csatornáit használja. A t.e.m. nem kívánja használni a művészeti gépezet csatornáit.
Az avantgardizmus nyelvi destruktivitása társadalomkritikával kapcsolódott össze, ami rövid távon hatékony, hosszabb távon a hatékonyság rovására megy. A t.e.m. ezzel szemben kooperatív kíván lenni a munkájához kiválasztott területével, vagyis nem feszültséget kíván teremteni, hanem azt feloldani.

A t.e.m. tehát nem a társadalommal szemben kritikus és szubverzív, hanem a művészettel szemben:

elutasító a hagyományos művészet minden formájával szemben;
elutasító és kritikus az avantgardizmussal szemben, mert az avantgardizmus össze van kapcsolva a hagyományos művészettel, amivel szemben szubverzív.
A t.e.m. így az avantgardizmussal van összekapcsolva és a hagyományos művészettel nincs kapcsolata. Ezért a t.e.m. a hagyományos művészet viszonylatában értelmezhetetlen, csak az avantgardizmussal összefüggésben értelmezhető. Ebben rejlik utópikus potenciálja. Ha mégis kapcsolatot hoz létre a hagyományos művészettel, elveszti utópikus potenciálját.

A társadalmi elkötelezettségű művészet művészetfogalma nem adott, mert nem határozható meg sem a hagyományos művészet felől, sem az avantgardizmus felől. A t.e.m. gyakorlata alakítja ki saját művészetfogalmát.

A t.e.m. akciók megítélése:

Mennyire revelatív a társadalmi akció maga?
Mennyire hatékony, sikeres a társadalmi akció?
Milyen új művészet-fogalmat javasol az akció? Mennyiben áll szemben a hagyományos művészettel? És az avantgardizmussal?
Mennyiben járul hozzá új művészeti szisztéma, új csatornarendszer kialakulásához?

Ez a társadalmilag elkötelezett művészet nemzetközi modellje. A kelet-európai helyzetünket illetően felmerül néhány kérdés:

Végbement-e nálunk, Kelet-Európában az avantgardizmus integrálódása a művészeti szisztémába, vagyis hogy az avantgardista destruktivitás és szubverzivitás a művészi produkció általános követelménye lenne, ami miatt elvesztette volna a hatását?
Nálunk a tradicionális konzervatív művészet és ennek struktúrái a nemzetközi művészet környezetéhez képest túlsúlyosak és agresszívek, ami az avantgardizmus attitűdjét tartja napirenden.

Egy homogenizáló tendenciájú társadalomban a független társadalmi akció könnyebben kap erős politikai színezetet. Ez nem a politikai szubverzivitás felé tolja a t.e.m. akciók értelmezését?
Félő, hogy nálunk egymásra csúsznak a hagyományos művészet, az avantgardista attitűd és a társadalmilag elkötelezett művészet elemei. Kérdés, hogy ez értelmezhetetlenné teszi-e ezeket a megnyilvánulásokat vagy ez a jelenség épp a kelet-európai művészet karakteréhez tartozik?