Mirad, egy fiú Boszniából című előadás © fuggetlenszinhaz
Gondolatok a Független Színházról:
Társadalmi színház. Az oktatási és művészeti munkák során közösségi aktivizmusra építünk. Akkor inkább mozgalmi színház. A jelenkor társadalmi kihívásai és az ezekre adott megoldási alternatívák izgalmasak a számunkra. Fiatalokat képzünk. Többen hátrányos helyzetűek. Főként színész, előadó, tréner, kommunikátor és van úgy, hogy rendező lesz belőlük. Akkor inkább színházi műhely. Színház nélkül. Legszívesebben az utcán nyomulunk (Szemétálmok - flashmob-, hulladékalapú képzőművészeti-, és média-akciók tömkelege a lomtalanítások alkalmával). A Gellért-hegyen (Peer Gynt-előadás 2,5 km-es színpadon, ahová hozhatod a kutyádat, nem baj, ha visít a kisbabád, és simán rágyújthatsz a cigidre). Romkocsmákban, parkokban (Tollfosztás színdarab, előadás, játékfilm). Iskolákban (ha már alig tanítanak rasszista felhang nélkül cigány közösségekről, akkor peer trénerek közvetítésével cigó irodalmat viszünk középiskolákba). A rasszizmussal nincs bajunk, a szivárvány minden színében lehetünk faszfejek. Mo-on még főleg szociális ügy vagyunk. Sebaj. Számtalan tudományos dolgozat, akadémiai, egyetemi előadás, kritika, dokumentum-, és gerillafilm, workshop, fesztivál, szimpózium, szeminárium foglalkozott a munkáinkkal. A művészetekben minden létező társadalmi megnyilvánulás fontos számunkra, együttműködünk, tanulunk és tanítunk. Minden járókelőnek szerepe van nálunk, függetlenül attól, hogy honnan jön és merre tart. Kint vagyunk az utcán. Vigyázz, ha nem figyelsz, még megölelünk.