Katalizátor-díj

A Közösségi Méz program a német finger termelői-művészeti kolletktíva koncepciója alapján és velük együttműködésben valósult meg 2013 nyarán Budapesten. A projekt kettős - egyfelől társadalmi-közösségi, másfelől művészeti - célkitűzéssel indult. A Közösségi Méz részeként jött létre Budapest első közösségi városi méhészete a Műcsarnok hátsó teraszán, amelyet három hónapon át az ún. vegyes méhészcsoport gondozott egy helyi méhész vezetésével.

A csoport tagjait nyílt felhívás útján, illetve különböző civil szervezetekkel együttműködve (A Város Mindenkié, Megálló Csoport, Artemisszió Alapítvány, Uccu Alapítvány) toborozták a szervezők. A vegyes méhészcsoport modelljének lényege, hogy a közös tanulási folyamatnak köszönhetően a legkülönbözőbb társadalmi hátterű és élethelyzetű résztvevők között teremt kapcsolatot és indít el együttműködést, gyakran olyan emberek között, akik egyébként - éppen különböző helyzetükből adódóan - nem kerültek volna kapcsolatba egymással, s akik számára a méhészkedés iránti érdeklődés vált közös ponttá és témává. A csoportban részt vettek olyan érdeklődők is, akik nehezen helyezkednek el a munkaerőpiacon, és akiknek – hosszabb távon - a méhészkedés alternatívát jelenthet megélhetésük biztosítására, vagy plussz bevételi forrásra. A műhelymunka július elejétől szeptember végéig heti rendszerességgel zajlott a méhészet helyszínén.

A méhészcsoport elindításával párhuzamosan a finger csoport egy szokatlan kulturális intézményt is létrehozott és 2013. augusztus 22-én megnyílt az Új Múzeum Méheknek. Az emberek és méhek számára egyaránt nyitott, három méhléptékű kiállítóterem a méhekkel kapcsolatos jelenségeken keresztül dolgozott fel fontos társadalmi témákat. A művészek a méhdemokrácia és rajintelligencia kérdéseiből kiindulva vizsgálták pl. a demokrácia működését és azt, hogy mit tanulhatunk a méhektől a kollektív döntéshozatal terén. Az ENSZ rovarfogyasztással kapcsolatos tanulmányára alapozva pedig az élelmezés globális kérdéseit és fenntarthatóságát feszegették: a látógatók leadhatták a szavazatukat, hogy megennék-e vagy sem az emberi fogyasztásra javasolt méhbábokat. A harmadik kiállítóterem a vegyes méhészcsoport működését osztotta meg a nagyközönséggel és arra irányította a figyelmet, hogy a társadalmi párbeszéd megteremtése, a produktív együttműködés feltételei hogyan teljesülhetnek egy közös érdeklődés és tanulás köré szerveződő mikroközösségben.

A kiállítások által felvetett kérdések kapcsán a szervezők beszélgetésekből, filmvetítésből és tárlatvezetésekből álló kísérőprogramot szerveztek. A múzeumot a nyitvatartás ideje alatt (szeptember 30-ig) közel ezren látogatták. A méhészcsoport munkájában negyven fő vett részt, míg az egész programot tizenöt-húsz önkéntes támogatta a munkájával.

a közösségi méz projekt tumblr-je
a közösségi méz a tranzitblogon