Katalizátor-projekt / Művészetet mindenkinek – Nyilvános pályázat

screen_shot_2016-02-21_at_8_17_06_pm.pngtranzit.hu évről évre újradefiniált Katalizátor díja az elmúlt időszakban (2014, 2015) díjból pályázattá alakult. Az idei pályázat célja, hogy előmozdítsa azt a folyamatot, amely során a kortárs (képző)művészet mint a kritikai gondolkodás és tanulás egy formája új közegekbe és területekre jut el, ezért a kiírás az utazókiállítás műfajából indul ki. A Katalizátor-projekt pályázatára olyan projektterveket, vagy már megvalósult, de a továbbiakban is folytatható projekteket várunk, amelyek az alábbi szempontok szerint gondolják újra a népművelési, illetve közművelődési gyakorlatból ismert formát, az utazókiállítást, valamint különös gondot fordítanak a képzőművészeti alkotások megértésének elősegítésére, a művészeti üzenet célba juttatására. 
Tovább...

Katalizátor-díj 2014 | Catalyst Award 2014

A tranzit.hu által alapított kortárs képzőművészeti díj jelöltjeinek az archívuma. leírás »

2013-as jelöltek

Ámos Imre és a 20. század - kortárs összművészeti kiállítás
Mi ez? Mi ez?
Nkdesign
Életosztás/ HajléktaLand
Innen kiadó/Zug Magazin
BAGázs Közhasznú Egyesület
Csakazolvassa blog
Valyo - Város és Folyó Csoport
TV meditáció
Kolduló jóga
Virágbolt
Szőke Ferenc "Easter Island" és "Örs vezér" ötletterve
LATARKA mű-VÉSZ Pince
Ludwig-lépcső/Összefogás a Kortárs Művészetért
Gallery8
Bánkitó Fesztivál
Bárdos Lajos Zenei Hetek
SZÍNHÁZ+
Bódvalenke Freskófalu
TWOHEADS project
Atelier Propeller
Városi Ferenc élete és halála
{roma} The contract to sell the ethnicity
Freestyle színház – Jamnastyx
A hullám - ifjúsági musical
Eger a grafikus szemével 1965 és 1985 között
Török Áron munkái
Holokauszt-emlékmű Gyömrőn
Olvasásra szoktatás
Káva Kulturális Műhely: Szobor
Magyar Filmhíradó
Graffiti Művészek
Song-óra - Ráhangolás az Összehangolódásra
Lollipop Factory Budapest
Üvegplafon - meddig terjed a nők szabadsága?
ASZPIK - Alkotói Szombati Piac a Kertben
Horváth András - NAV ügy
Szövetség Kishantosért
Autistic Art
Független Színház Magyarország
Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszó
Csakoda
Romakép Műhely
10. Crescendo Nyári Akadémia
ARTPOOL MŰVÉSZETKUTATÓ KÖZPONT a jelen integrál szemlélete (2012-től) INTEGRÁL JELEN GYAKORLATOK
Művelődési Szint (MÜSZI)
BETON - Gondolkodj keményen!
BoH Art project
Orbis Pictus Szellemi Műhely és Alkotótelep
Budapest100
Átlátszó Oktatás blog
Partizán Műterem és Galéria
Pozitív pszichológia sorozat - Schall Eszter
Egyedül 2013
GLOKÁLIS INTEGRÁL
"Szeress"
Tudásgyár
CALTROPe - a zöld csipke
FreeDoc / Fotózás és aktivizmus
Index-link
a KLUB
TEXTperversion
Free Ostástka
magyarhangya
Kinoflow
Mentés Másként
Szivárványerdő projekt
Művészeti és Művészetelméleti Szakkollégium
Hátsó Kapu
PR csoport
NEMMA (no MMA)
ONE IN ONE : BUDAPEST
Kibékíthetetlen belső alaptulajdonságaink
Fényképésznél voltam
mikro magdolna
Mindenki tud rajzolni művészeti projekt - Barabás Zsófi és Moizer Zsuzsa
TerMINI
Naplóm lapjai
PanoDráma
Szabad Művészek
Átlátás 2.0
Káva Kulturális Műhely: Az emlékezés drámái
A Város Mindenkié (AVM)
Nem Privát Színház
Collective Plant
20 forintos operett
Csipkekészítés továbbéltetése
A város és a lakói
Hunnia csipke
A hiányzó padtárs
SRLY Közösségi Tér
Csipkefesztivál Palócföldön
KLIT - a Radical Queer Affinity Collective projektje
Nőkongresszus - a Női Érdek projektje
Feminista anyakör
"Hangszereljünk!"
Közösségi Méz
Fényújság - közösségi képregény
Mérei Ferenc Szakkollégium
Katalizátor Hálózat
Kultúrgorilla
ART&ME Galéria és Élménytér
A Sirály visszafoglalása
Emberi jogi részvételi slam poetry
Szabad Művészek
BÚÉK - Egy közös film Magyarországról
Vitaszínház - a Kerekasztal Színház projektje
sCULTURE kortárs szobrászati program
Open Doors Hungary
LIFT - Leszbikus Identitások Fesztiválja

 

 

 

2012-es jelöltek

ICA-D
Kedves Csanád zeneszerző
Alkotás útja FM 90.3
Zug Magazin
Innen Független Kiadó
ARTPOOL
PLACCC
MMA kilépett tagjai
ARTplacc - Kortárs Művészeti Fesztivál
FUGA WEB RÁDIÓ
Food not Bombs Budapest
Free Ostástka
Galántai György
Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ)
Schilling Árpád, rendező, a Krétakör művészeti vezetője
Budapest Music Center
Pepita Ofélia Bár
Téreltérítés Munkacsoport
I - DENTITY kiállítás és workshop
Lévay Jenő: Váltótér
Rukkola, az első online közösségi könyvcserélde
Kugler Art Szalon – Roma Művészet mindenek felett
Szigethy Eszter Beyond the Border projektje
Kiss Péter, zongoraművész
Törvényhozói Színház
A marginalitás elméleti és kritikai problémái napjaink művészetében
20 forintos operett/20 Forint Operetta
PH21 - Kortárs Fotográfiai Galéria
Sündörgő mese és szépirodalmi cserepiac
AKKU (Aktív Kulturális Közösségek Uniója)
Trafó Kortárs Művészetek Háza
Fignár Fesztivál Udvar
Bikesexual
KÉK - Kortárs Építészeti Központ
Strassz
Városkommunikáció
Rododendron Art and Design Shop
Többszörös Orgazmus magyarországi adaptációja
Rhythms of Resistance
Malom Csoport
Bodóczky István
Csillag Ádám
FreeDoc
Csoszó Gabriella
Magyar Fokhagymafront
Nők lázadása
PanoDrama
Nyitott Műhely/Open Workshop
Igor Metropol
Agóra Oktatási Kerekasztal/Agora Education Roundtable
Nem Privát Színház
BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt)
Cökxpôn Ambient Társaság
Bodoni Zsolt
Bélaműhely Sound Art
Grund Kert - Közösségi Kert
Művelődész Szint (MÜSZI)
Tűzraktér
Labor
Budapest100 - százéves épületek nyitott hétvégéje
index-link kiadvány, faliújság, oktatási program
Marom Klub Egyesület Bánkitó Fesztivál, Negyed6Negyed7 Fesztivál
ACAX Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda
András Edit
Gulyás Gábor
hetiBeton
Muzgo
LOFFICE
Tilos Rádió
A város mindenkié
Budapest Pride
Hejettes Szomlyazók
Újlak csoport
Németh Hajnal Lada projekt
Struct.Zine
PR Csoport
FUGA kortárs zenei programja
anBlokk: Közéleti Tudományos Magazin
Sirály
Mécs Miklós
Néma gyerek
Soharóza
No Corruption - social brand
Frisco Kocsma - Kávézó
Szabad művészek
NMA (Farkas Roland, Horváth Tibor, Radics Márk)
Hallgatói Hálózat
Creative Selector
Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató
Koronczi Endre: ikon, m.ikon
Csakoda
2DKREW
Diákok tüntetései
Kultúrgorilla

2011-es jelöltek

Legutóbbi hozzászólások

Címkék

2010 (1) 2011 (71) 2011egyesület (1) 2012 Katalizátor-díj (41) 2013 (1) 2013 Katalizátor-díj (115) 2013 Katalizátor díj (1) 2015-ös pályázatok (22) 8.kerület (1) adatbázis (7) akció (8) aktivizmus (33) alapítvány (8) animáció (1) archívum (6) autizmus (1) autonómia (2) avantgárd (1) bázisdemokrácia (3) berlin (1) beszélgetések (7) blog (9) budapest (1) civil (1) csipke (2) decentralizáció (5) design (6) diákmozgalom (1) diy (1) dokumentáció (13) dokumentumfilm (1) Eger (1) egyesület (19) együttműködésen alapuló képzőművészeti projekt (4) ellenkultúra (15) előadás (1) előadások (16) előítélet (1) emlékmű (1) építészet (6) érdekképviselet (7) események (8) eseménynaptár (2) eseménysorozat (21) facebook (1) fanzine (2) felolvasás (1) feminizmus (3) fenntarthatóság (1) ferencváros (1) festészet (2) fesztivál (4) film (9) filmklub (1) fogadóiroda (1) folyóirat (5) forprofit (5) fórum (2) fotó (9) freestyle (1) független kiadó (8) galéria (32) gender (8) globalizációkritika (7) grafika (1) gyerek (1) gyömrő (1) hagyomány (3) hajléktalan (2) hírportál (3) holokauszt (1) ifjúság (1) installáció (1) interjú (3) intermédia (12) intézmény (18) JAK (1) jelölés (1) kapolcs (1) Katalizátor-díj (1) Katalizátor-projekt (22) katalizátor2014 (11) katalógus (1) képzőművész (18) képzőművészcsoport (1) képzőművész csoport (10) készségfejlesztés (1) kiadvány (9) kiadványok (21) kiállítás (60) költészet (1) koncert (1) konferencia (1) könyvtár (2) kortárs zene (1) kórus (1) közösség (5) közösségi-kert (1) közösségi műhely (24) közösségi rádió (1) közösségi tér (16) közösségi zeneszerzés (1) köztér (1) kritika (4) kritikai művészet (1) kulturális aktivizmus (2) kulturális emlékezet (1) kurátor (14) kutatás (2) kutató-műhely (1) lakás (1) Ludwig Múzeum (1) miskolc (3) MMA (1) mma (2) műhely (2) műkereskedelem (2) musical (1) műterem (6) művészet (1) művészeti tábor (1) művészetmenedzsment (2) művészettel nevelés (4) művésztelep (2) muzeológia (1) múzeumpedagógia (4) nemzetközi (20) nevelés (1) ngo (26) (1) nonprofit (36) ökológia (5) oktatás (18) online (2) online szolgáltatás (4) önszerveződés (17) összművészet (1) pályáztatás (1) party (6) pedagógia (4) performansz (1) politika (2) public art (9) publikációk (13) queer (1) rádió (2) rádióműsor (3) rajz (1) rap (1) recycling (3) reformpedagógia (2) rezidencia program (1) ritkaság (1) roma (4) slam poetry (1) sport (1) street art (3) személy (52) szentendre (1) színház (15) szobrászat (1) szolgáltatás (7) szövetkezet (2) természet (2) tranzit.hu (1) tüntetés (4) turizmus (1) újrahasznosítás (2) underground (7) urbanisztika (3) város (1) vidék (1) videó (12) vita (2) weboldal (2) workshop (15) zene (4) zsűri (5) {roma} (1)

A zsűri bemutatkozik 5. – Székely Katalin

2014.02.05. 10:57 |

zsűri Ludwig Múzeum 2013 Katalizátor-díj

szkati.jpg





Elutasítottam a művészetet… Hadd szögezzem le, soha eszembe nem jutott volna ilyesmi, ha indiaiként növök fel Indiában. Abban a kultúrában, onnan belülről, az ember nem kételkedne abban, hogy a ’művészetnek’ létfontosságú céljai vannak, és képes azt nyújtani, amit ígért. Soha nem gondoltam volna rá, ha nem az avantgárdon edződöm.”

Henry Flynt

 

 


2008 és 2013 között a Ludwig Múzeumban dolgoztam, azóta független kurátorként és művészettörténészként működöm. Felmerül persze, hogy mennyire lehet függetlennek lenni egy olyan művészeti és társadalmi közegben, amely a függetlenséget és az önállóságot mindig alárendeli a szekértábor-logikának, a társadalmi párbeszédet pedig az ellenfél szisztematikus lealázását célzó retorikai alakzatoknak. Milyen felkérést fogadjak el vagy utasítsak éppen vissza, kikkel működjem együtt a saját projektjeimben: minden egyes döntésemmel állást kell foglalnom. Mindennek önmagán túlmutató értelme és célja lesz ebben a társadalomban, amely egyrészt végtelenül polarizált, másrészt önmagába zárkózó: egymással nem, vagy alig érintkező, egymással nem kommunikáló halmazokból és egyedekből épül fel. Függetlenként ezek a döntések csak magamért beszélnek, ám súlyuk éppen ezért megsokszorozódik. Pragmatikus megfontolások ütköznek morális dilemmákkal, észérvek érzelmi preferenciákkal, egzisztenciális kérdések az integritás megőrzésének vágyával. A szavakon való lovaglás hiábavalósága a fogalmi tisztánlátás szükségszerűségével. Az efféle tépelődés közepette gyakran csak arra nem jut idő, hogy az ember végiggondolja, mi is az, amit csinál. Azaz, hogy mit is jelent a kortárs művészet és milyen kapcsolata lehet az élettel, hogy milyen hatása van vagy lehet arra a társadalomra, amelyben működik.

Mivel a Katalizátor-díj eleve független művészeti kezdeményezéseket szemléz, szerencsére nem kellett sokat hezitálnom, mikor felkértek a zsűrizési folyamatban való részvételre. A díj célja ráadásul az, hogy „megvizsgálja, milyen eszközök állnak rendelkezésére, illetve milyen lehetőségei vannak a társadalmilag elkötelezett képzőművészetnek.” Ezek a kérdések véleményem szerint nem csak az ún. elkötelezett művészet területén érdekesek, hanem általánosan is feltehetők, sőt, felteendők a kortárs művészetben, függetlenül attól, hogy az ember intézményes keretek között, vagy azoktól úgymond függetlenül dolgozik. Olyan kérdésekre gondolok, mint hogy milyen lehetőségei és eszközei lehetnek a kortárs művészetnek akkor, amikor egyre kevesebb forrás áll rendelkezésére egy olyan, meglehetősen zárt társadalomban, amely – jobbára – berzenkedik a kortárs kritikai szemlélet által megkövetelt önreflexiótól, és amelyben a vizuális kultúra, a vizuális nevelés színvonala amúgy is sírni valóan alacsony. Hogy egy-egy műtárgy, kiállítás, művészeti jelenség mennyire társadalmiasítható. Hogy tud, vagy akar-e egyáltalán hatni a körülötte lévő világra. Természetesen nem arról a triviális (és mostanság eléggé túlértékelt) szempontról beszélek, hogy hány látogatót képes vonzani például egy kortárs művészeti kiállítás, hanem inkább arra, hogy hogyan tud kommunikálni a kortárs művészet a saját közegével: milyen csatornákon és milyen eszközökkel szólítható meg például egy hétköznapi, a vizuális kultúrában nem túlságosan járatos ember a kortárs művészet eszközeivel. És hogy egyáltalán mi is az, amit az adott művészeti produktum kommunikálni akar. Ezek a kérdések persze nem valami haj, de újszerűek: a nálunk fejlettebb vizuális kultúrájú országokban (legyenek azok tőlünk nyugatra, vagy akár keletre) jelenleg éppen arról folyik a diskurzus, hogy a kortárs művészet milyen önállósággal bír, és hogy az elkötelezett művészetnek milyen terei lehetnek akkor, amikor az intézmények és támogatóik (a politika és a tőke) saját üzleti és politikai céljaikra használják ki a kortárs művészet kritikai potenciálját, amely nagyjából az avantgárd művészet megjelenése óta éppen a társadalmi célzatosságban fogható meg. A nagy nemzetközi kiállítások, a nagy művészeti intézmények leplezetlenül kooptálták-kooptálják ezt a kritikai potenciált, egyben hatástalanítják is azt: az „elkötelezett művészet” állandósult szókapcsolattá vált a biennálék és egyéb nagy, nemzetközi kiállítások kommünikéiben, s így gyakran olyan alkotók is nagy elánnal keresik magukban az elkötelezettséget, akik amúgy a maguk praxisában békésen meglennének a l’art pour l’art eszmeiségével és művészetük önreferenciális voltával.

A művészek reakciója erre a helyzetre egyrészt az lehet, hogy magát a művészetet tagadják meg, mint tette azt a hatvanas években a fent idézett Henry Flynt is. Ám az avantgárd története során többször is bebizonyosodott, hogy a művészet elutasítása önmagában is művészeti gesztus, s mint ilyen, menthetetlenül része marad a művészeti világ nyújtotta keretrendszernek. A másik út a művészet intézményesült tereinek elhagyása, a társadalomba való bevonulás lehet. Bár Magyarországon éppen nem fenyeget az veszély, hogy az avantgárd társadalmi küldetése korrumpálódna a művészeti intézményekben (lévén – ahogy erre Birkás Ákos is rámutatott –, hogy maga az avantgárd sem intézményesült még olyan mértékben, hogy ez a veszély egyáltalán fennálljon), vagy hogy az „elkötelezettség” váljon abszolút normává a hazai művészeti színtéren, ezekkel a folyamatokkal mégis tisztában kell lennie mindazoknak, akik elkötelezett művészettel foglalkoznak – akár aktivistaként, akár egy, az elkötelezett művészeti kezdeményezéseket értékelő zsűri tagjaként.

Fontos szempont ugyanis, hogy az „elkötelezett” művészeti csoportoknak, aktivistáknak és projekteknek a célja nem az, hogy – kihasználva az „elkötelezett művészet” konjunktúráját – részeseivé váljanak a művészeti világnak, hogy ott aztán kritikai potenciáljukat kihasználhassák a művészeti intézményeket fenntartó hatalmi képletek (például a biennálékat támogató intézmények, cégek vagy magánszemélyek), hanem éppen ellenkezőleg: ők használják ki a művészeti világ kreatív potenciálját arra, hogy elérhessék esszenciálisan társadalmi célkitűzéseiket. A Katalizátor-díj jelöltjei is ezt az utat járják – ki tudatosabban, ki kevésbé tudatosan –, ezért sikerességük nem a művészeti világ koordinátarendszerében, hanem elsősorban társadalmi céljuk elérésének függvényében vizsgálandó. Vagyis azt kell mérlegelni, hogy „katalizálnak-e” bármiféle társadalmi folyamatokat.

Nem véletlenül írtam idézőjelbe a „katalizálást”, mert a fogalmi tisztánlátás jegyében nem árt azt sem megvizsgálni, hogy pontosan mit is takar ez a szó. Ahogy az a fogalmi elemzéseknél jól bevett szokás, itt is érdemes a szó – katalizátor, katalizáció, katalízis – etimológiáját is figyelembe venni. A katalizáció kifejezést annak a Jöns Jacob Berzelius svéd vegyésznek szokás tulajdonítani, aki elsőként írt le olyan kémiai folyamatokat, amelyekben a vegyi történésben közvetlenül részt nem vevő anyagok is hatnak: felgyorsítják vagy éppen lelassítják azokat. A szó – nem meglepő módon – görög eredetű, a katalüszisz (κατάλυσις) „föloldás”-t, „föloszlatás”-t jelent. (A katalüó [καταλύω] ige eredeti jelentése amúgy az, hogy „föloszlat, befejez, békét köt”). A kifejezést ilyen értelemben használja Roland Barthes is narráció-elméletében; szerinte a katalizátor döntő jelentőségű a narratívában, mivel fenntartja a kapcsolatot a nézővel. A katalizátor – ebben a Barthes-i értelmezésben – felkelti a néző érdeklődését és figyelmét azáltal, hogy kiemeli, felgyorsítja, vagy lelassítja az eseményt anélkül, hogy megváltoztatná az irányát.

Az elkötelezett művészet viszont ennél nyilvánvalóan többet akar: nem csak figyelemfelkeltő eszköz kíván lenni, amely irányban tart és gyorsít (ritkábban: lassít) bizonyos társadalmi folyamatokat, hanem saját maga is generálni szándékozik efféle változásokat. Azaz ágens, és nem csak katalizátor kíván lenni. Vagyis szerintem magának a díjnak lehet „katalizátor”-szerepe, amely így, a folyamatban magában nem-résztvevő entitásként segítheti a díjazottak munkáját. A díjazottaknak (és a jelölteknek) ugyanis, a katalizátor funkciónál jóval túlmenően kell tudniuk hatni környezetükre: részt kell venniük a társadalmi folyamatokban, alakítaniuk is kell tudni azokat. Különben „csak” művészetről van szó – még ha ez nem is olyan kevés.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://katalizatordij2010.blog.hu/api/trackback/id/tr585799767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása